2024. március 27., szerda

Egy elmaradt vita következményei Hozzászólás Türk Attila és Sándor Klára Magyar Nyelvben megjelent dolgozataihoz

Türk Attila régész és Sándor Klára nyelvész is közreadott egy-egy cikket a Magyar Nyelv 2023. évi 4. számában. Mindkét munka hiányérzetet kelt, mert a szerzők nem hasznosítják a honfoglalást megelő korokból ismert magyar nyelvemlékeket. 



1. ábra. A honfoglalás előtti Szamara környéki ezüst övveret az Istennel azonos égig érő fát ábrázolja (Dmitrij Sztasenkov nyomán), eleink a központi leveleken lévő szójelekkel a Bél a ragyogó égi kő mondatot hagyták ránk


Türk Attila Régészeti eredmények a magyar őstörténet kutatásában, lehetséges nyelvészeti vonatkozásokkal cím alatt foglalta össze a gondolatait. Napjainkban a régész szakma szinte intézményesen elhatárolódik a leleteken sorozatosan felbukkanó hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójelekkel megörökített) írásemlékek elolvasásától, írásként való kezelésétől. Pedig Csallány Dezső, Vékony Gábor, Dienes István és Benkő Elek példája és a sorra előkerülő írásemlékek növekvő száma miatt ez nem lehetne mérvadó szakmai álláspont. Egyre kevésbé tartható a nyelvészetben elfogadott hivatalos értékelés, miszerint a honfoglalástól a Kr. e. 1000-ig terjedő ősmagyar kor írás- és nyelvemlék nélküli (2). 

Ezzel a régész-nyelvész tartózkodással összhangban Türk Attila sem említette meg a honfoglalás időszakából származó "rovásírásos" nyelvemlékeket. Gondolatébresztő lehetőségként könyvelhető el, ha egy régész valamelyik másik tudomány, esetünkben a nyelvészet területére kalandozik el. Az azonban indoklásra szorul, hogy a nyelvészeti következtetéseit miért inkább régészeti és genetikai adatokra alapozva fogalmazza meg, miközben említés nélkül hagyja az előkerült nyelvemlékeket. 

Az 1. ábrán látható lelet fényében írástörténeti jelentősége van a szerző ama megállapításának, hogy az ígéretes lelőhelyként jellemzett szamarai mikrorégió a honfoglalásra induló magyarság Volgán való átkelésének helye is lehet (391. oldal). Az övveret központi levelein ugyanis jól felismerhető a székely írás "b", "r", "g" és "harmadik k" jele (ám itt nem betűket, hanem szójeleket látunk). A jelek szójeles olvasata a Bél a ragyogó égi kő mondatot eredményezi.  Ez az Istennel azonos Tejút szokásos jellemzése. A Tejútnak állandó jelzője a ragyogó, mert karácsonykor a Tejút hasadékában kel fel a Nap s ezt a pillanatot a napisten újjászületéseként ünnepelték a régiek.  


2. ábra. Nagyon magas ősi kő olvasatú IX-X. századi jelvény Zaton Mihejeva temetőjéből Tatyjana Bagisevna Nyikityina nyomán, jobbra lentről felfele a székely írás "n" (nagy), "m" (magas), "us" (ős) és "harmadik k" (kő) jele



3. ábra. Övveret a Vetluga–Vjatka-folyóközből elolvasható mondatokkal  (Veszelov-tanya, IX–XI. század,Tatyjana Bagisevna Nyikityina nyomán), alul az övveret Jóságos Lyukó isten mondata, jobb szélen fentről lefele a székely írás isten (ős + ten), "ly" (Lyukó) és "j" (jó) jele




4. ábra. Kusnarenkovói edények Édent idéző fenékbélyegekkel Szeifert Bea, Türk Attila és szerzőtársaik nyomán (1)



5. ábra. IX-X. századi afrászijábi tál a Jóma szár föld (mai magyarsággal: Jóma úr földje) mondattal (Reich Károly nyomán)


A szerző szerint "A régészet számára a korai magyar történelemmel kapcsolatos alapvető kérdés ... hogy a korábban nyelvészeti módszerekkel azonosított nyugat-szibériai őshazától ... nyugatra eső, tehát az Uráltól a Kárpát-medencéig terjedő terület régészeti hagyatékából mi kapcsolható a magyarság kora középkori elődeihez". (385. oldal) Ez a meglepő megállapítás egybecseng azzal, hogy a dolgozatban nem fordul elő a hun népnév s a vélünk kapcsolatba került alán, onogur, kazár népeket török, vagy iráni nyelvűnek tartja. Ez utóbbi vélelmeket azonban - a jelek szerint - sorra meg kell kérdőjelezni, ha a rendelkezésünkre álló, Türk Attila által jobbára ismert hieroglifikus írásemlékeket is hasznosítjuk. Például az onogurnak (azaz bolgártöröknek) gondolt poltavai sír ezüstedényeiről is magyar mondatok kerültek elő Szentpéteri József figyelmességének köszönhetően (6. ábra).



6. ábra. Egy poltavai ezüstedény képe, továbbá a 3-as számú poltavai edény Ragyogó sar (mai magyarsággal Ragyogó úr) mondatjele és annak felbontása: az "r" (ragyogó) szkíta, ótürk és székely változatai (a jobb alsó sarokban, balról jobbra), valamint a székely "s" (sar "úr"), a ligatúra Szentpéteri József nyomán


7. ábra. Nyugat-szibériai cserépedény töredéke az edényen körbefutó Ragyogó sar (mai magyarsággal: Ragyogó úr) mondattal Alekszandr Zelenkov régész (Türk Attila munkatársa) nyomán, balra az edény jelei, jobbra a nekik megfelelő székely "r" (ragyogó) és "s" (sar "úr") rovásjelek


Van Türk Attila dolgozatának egy, az Urálnál keletebbre mutató mondata is: E szerint "jelenleg publikálás alatt lévő régészeti eredmény, mely szerint a mai uráli nyelvű népek ősei nem az Urál vidékén alakultak ki, hanem keletebbre, a Jenyiszej térségében és csak a bronzkorban, a Szejma-Turbino kultúra (Kr. e. 2. évezred) idején vándoroltak nyugatabbra az Urálba (Zeng et al. 2023)". Ezt az álláspontot (miszerint az obi-ugorok nem a helyi őskultúra leszármazottai, hanem a sztyeppéről költöztek a mai lakóhelyükre) a 90-es években a leghatározottabban Götz László fogorvos képviselte. A "tudományos konszenzus" három évtizedes késéssel követi. Ám még van mit követnie.

Hasonló (a Szejma-Turbino kultúra jelentőségét kiemelő) eredményt adtam közre az Attila Hotelben 2023-ban tartott A magyarok régi neve: szabír c. előadásomban és az azt megelőző cikkeimben is. Hozzá kell azonban tennem, hogy a székely rovásírás előzményének, a magyar hieroglif írásnak az elterjedése ennél jóval korábban történt. A székely jelek párhuzamai talán már a kőkorban eljutottak a Pirenusoktól Amerikáig. 



8. ábra. Permi bronz pecsétgyűrű (Szaveljeva nyomán) a Magas sarok kő mondattal, a magas és a szójelek a tárgy jobb és bal peremén vannak kialakítva, míg a sarok (sar + o + k) szó részben betűkkel van írva a felület közepén


Több hieroglifikus írásemlék is előkerült már az Urál vidékéről, a honfoglalást megelőző korszakokból. Ez a táj az érclelőhelyeinek köszönhetően tartott számot a sztyeppén élő eleink érdeklődésére. Ennek az érdeklődésnek köszönhető a Seima-Turbino  kultúra kiterjedése a bronzkor hajnalán (8. ábra). Az ókori szabír területek felől az Altáj és az Urál fémlelőhelyein keresztül Skandináviáig elnyúló terület akár a finnugor nyelvrokonságként értékelt jelenség egyik magyarázata is lehet. Az ókori szabírokkal (hurritákkal), az első fémfeldolgozó és lótenyésztő népek egyikével (valamint a szkítákkal és hunokkal is) etnokulturális kapcsolatban lévő magyarság a sztyepp legelső benépesítői közé tartozhatott. Ez derül ki a görög mitológiából is, amelyben Heraklész a sztyepp első lakóinak, a szkítáknak az ősapja. 


9. ábra. A Szejma-Turbino kultúra területi elterjedése




10. ábra. A Kr. e. 2000 táján virágzott BMAC kultúra idoljának (középen) olvasata Nagy Ten sar (mai magyarsággal: Nagyságos Ten úr)az idol hieroglifáinak megfelelő hun jelek Apahidáról, Noin Uláról és a Kárpát-medencéből (balra, fentről lefele) valamint a székely írás "n" (nagy), "nt/tn" (Ten "isten, élet") és "s" (sar "sarok, úr") rovásjelei (jobbra)





11. ábra. A Sajtanszkoje-tó II. leletcsoportban bemutatott, kb. 4 000 éves nyugat-szibériai fémtárgyon egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata olvasható (a tárgy képét O. N. Korocskova közli), az ábra jobb szélén, fentről lefele a székely írás ős, "r" (ragyogó) és "s" (sar "sarok, úr") jele


A 11. ábrán látható szimmetrikus nyelvemlék olvasata: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Ős sar. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Ősúr. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál.) A hieroglifikus szöveg hármas tagolása megfelel az istenidéző szertartás szakaszainak: az idézésnek, az epiphaniának és a búcsúztatásnak. 



12. ábra. A nagyszéksósi hun jelvény olvasata: Ragyogó nagy sar (mai magyarsággal: Ragyogó nagyúr), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "s" (sar "sarok, úr"), "r" (ragyogó) és "n" (nagy) jele



A 12. ábrán lévő nagyszentmiklósi jelvényen egy szimmetrikus szöveg olvasható, amelyik kétségkívül rokona a fenti nyugat-szibériai leletnek. Ez is egy istenidéző szertartás szövegkönyvének a vázlataRagyogj! Nagy sar. Ragyogtál.  Mai magyarsággal: Ragyogj! Nagyúr. Ragyogtál.

E nyugat-szibériai írásemlék jelentősége nyilvánvaló. Segít azonosítani az  Urál fémlelőhelyeinek feltárását és hasznosítását végzők magyar etnikumát és jelhasználatát, valamint ezek kapcsolatát, vagy azonosítását a korai hunokkal.  Ez az írástörténeti pillanatfelvétel megfelel ama népesedéstörténeti képnek, amit a genetikai kutatások alapján rajzolni lehet. 


13. ábra. Khotu-Tuulaakh Távol-északkeleti (Jakutföld, Léna mente, Kr. e. VIII-VI. szd.) lelőhelyről származó bronzkard markolatán a Lyukó magas szár kő (mai magyarsággal: Lyukó magasságos úr köve) mondat olvasható, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "sz" (szár "úr"), "harmadik k" (), "m" (magas) és "ly" (lyuk, Lyukó) rovásjele látható (a kard képe Djakonov nyomán)


A European Journal of Human Genetics nemzetközi tudományos lapban jelent meg Az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése alapján címmel Kásler Miklós és kutatótársai tollából. Az archeogenetikai vizsgálatok alapján az Árpád-házi királyok dinasztiája a mai Afganisztán északi részén, az ókori Baktria területén alakult ki 4500 évvel ezelőtt.  Kétezer évvel ezelőtt már az "Árpádok" családja és rokonaik az Uráltól délre és nyugatra helyezkedtek el. Azon a tájon, ahonnan a most tárgyalt nyugat-szibériai hieroglifikus szöveg előkerült. 


14. ábra. Amur-menti sziklarajz részlete Kr. e. 4000 tájáról a Szár Ak Isten ügy szár (mai magyarsággal: Heraklész isten a folyó ura





Jegyzetek

(1) A kusnarenkovói kultúra edényein olyan jeleket látunk, amelyek ismertek a székely írásban és a szójeleket alkalmazó előzményében, a magyar hieroglif írásban is. A leggyakrabban előforduló fenékbélyeg a körbe zárt kereszt, vagy körbe zárt X alakú Föld hieroglifa (ősvallási kötődésű szójel). Ez az Éden leegyszerűsített térképe az egy forrásból fakadó négy szent folyóval. A kusnarenkovói fenékbélyegek némelyikén is ezzel találkozunk.

Az ábra első és harmadik edényének fenékbélyege a Föld hieroglifa. A Föld hieroglifa belsejében lévő kereszt a Dana, az X pedig a Bél istennevet rögzíti. Nem tudjuk, hogy a belső jelek (az istennevek) is hangzottak-e. Ha igen, akkor Dana földje és Bél földje volt az olvasat.

A második edény fenékbélyege a fentiektől annyiban tér el, hogy a jel belsejében lévő keresztszárak a zsenge "újjászülető, feltámadó" szójellel azonosíthatók. Így a fenékbélyeg elolvasható Zsendülő Föld "Újjászülető Föld", esetleg Zsendülő Dana földje "Újjászülető Dana földje" alakban is. E második edény hasán körben az Istennel azonos égigérő fát ábrázoló szár "növényi szár, úr" jelet találjuk.

A negyedik edény alján lévő fenékbélyeg a sumér dingir "isten" jel egyik rokona, amelyiket a magyar népi jelkészletben is használtak. Az edény fenekén lévő nyolcágú csillag - mivel ebből a jelváltozatból alakult ki a kereszt alakú Dana szójel - feltehetően szintén a Dana istennevet rögzítette. 

(2) Korábban küldtem egy cikket a Magyar Nyelv szerkesztőségének a karcagi csatkarika olvasatával, ám annak közlését a szerkesztőség azzal utasította vissza, hogy vitát keltene, amit nem vállalnak. A párbeszéd elkerülése oda vezetett, hogy a hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójeleket alkalmazó) karcagi rovásemlék tárgyalatlanul kimaradt az MTA rováskorpuszából. A szakmának így nem volt lehetősége a szójeleink megismerésére és hasznosítására, bár azokról Veit Gailel tollából a rováskorpuszban is közölt hiteles forrásunk van. A szójelekkel kapcsolatos ismerethiány törvényszerűen vezet az ősmagyar kor téves jellemzéséhez, a tankönyveink által tudomány gyanánt közvetített valótlansághoz és a régészeti leleteken lévő hieroglifikus nyelvemlékeinkről való dermedt hallgatáshoz.  

Irodalom

- Türk Attila: Régészeti eredmények a magyar őstörténet kutatásában, lehetséges nyelvészeti vonatkozásokkal, Magyar Nyelv, 2023. 4. szám

- Sándor Klára: A korai török-magyar nyelvi kapcsolatok újraértelmezésének szükségességérőlMagyar Nyelv 2023. 4. szám 

- Götz László: Keleten kél a Nap, 1992.

- Viktor M. Dyakonov, Kunney A. Pestereva, Alexander D. Stepanov & Owen K. Mason: The spread of metal and metal productiontechnology in the Far Northeast and Alaska overthe second millenium BC to the first millenium AD, World Archaeology, 2019. (academia.edu) 

- Szeifert Bea, Türk Attila, Gerber Dániel, Csáky Veronika, Langó Péter, Dimitrij A. Sztashenkov, Szergej G. Botalov, Ajrat G. Szitgyikov, Alekszadr SZ. Zelenkov, Mende Balázs Gusztáv, Szécsényi-Nagy Anna: A korai magyar történelem régészeti és archeogenetikai kutatásának legfrissebb eredményei Nyugat-Szibériától a Középső-Volga vidékigArchaeologiai Értesítő, 2022., 1, 33–74.

- V. D. Kubarev: Курганы Уландрыка / Kurgans of Ulandryk, Nauka, 1987. 


- Tatyjana Bagisevna Nyikityina: Veretes övek a Vetluga–Vjatka-folyóköz 9–11. századi régészeti hagyatékában, Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia A PPKE BTK Régészettudományi Intézetének kiadványai 28 ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok 6 

- Szentpéteri József: Ifjúkori feljegyzések az Ermitázs egy különleges kiállítási vitrinjéről. Mala Perescsepino, 1912 - az úgynevezett "poltavai kincs" tulajdonjeleiHadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája Esztergom, 2014. november 4–6. 1. kötet, Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadványok 3.1, főszerkesztó Türk Attila 

- O. N. Korocskova: Közép-Urál és Nyugat-Szibéria a kőkortól a fémkorokigPovolzhskaya Arkheologiya. №3 (45) 2023. 77. oldal  (academia.edu)

- Korompay Klára: Szóbeliség és írásbeliség viszonya a korai ómagyar korban, Magyar Nyelv 119., 2023: 153−170. 



- Reich Károly: Irán


- Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

- Varga Géza: Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől

Tatyjana Bagisevna Nyikityina: Veretes övek a Vetluga–Vjatka-folyóköz 9–11. századi

- Varga Géza: A V. D. Kubarev által közölt altáji szkíta hieroglifák olvasata 

- Varga Géza előadása: A magyarok régi neve: szabír, X Televízió (youtube video) 

- Varga Géza: Szarmata régészeti leletek magyar mondatokkal

régészeti hagyatékában, Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia A PPKE BTK Régészettudományi Intézetének kiadványai 28 ELKH Bölcsészettudományi

Varga Géza: Magyar hieroglifákkal írt szöveg a nyugat-szibériai bronzkor hajnalából O. N. Korocskova nyomán



Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok 6